skip to Main Content
Ügyfélszolgálat és Foglalási központ: H-P: 09.00-18.00 óráig: 06 (1) 797.7845
Apollónia

Apollóniát sokszor emlegetik az Albán Pompejinek, ezt annak köszönheti, hogy hihetetlen mennyiségű kulturális és régészeti kincs halmozódott fel ezen a területen. A várost nagyjából a Kr.e. 588-ban kerkürai és korinthoszi gyarmatositok alapították a mai Vjosa folyó (akkori nevén Aous) tengerbe ömlő torkolatánál, olyan területen, ahol az őshonos illír törzsek éltek.

Aranykorában 40-50 ezer lakosú város az északabbra fekvő Epidamnosz – amit ma  Durresként ismerünk-

 együtt alapvető szerepet játszott az illírek lakta vidék gazdasági, társadalmi és kulturális életében.

Sztrabón Geógraphika hüpomnémata című könyvében mint „rendkívül jól kormányzott várost” hivatkozott Apollóniára ,szökőkúttal, tornateremmel stb. Arisztotelész Apollóniát az oligarchikus rendszer fontos példájának tekintette, mivel a görög gyarmatosítók irányították a várost, és segítették az illíreket a kormányzási rendszer elsajátításában.

Később a rómaiak térnyerésével vált a térség egyik legfontosabb városává, uralmuk idején megkapta a „Civitas Libera” jogot, (melyben megtarthatta többek közt önállóságát, görög nyelvét) hálából, mivel a későbbi római császár, Augustus itt élt és tanult. Ezenfelül a híres római kereskedelmi útvonal, a Via Egnatia is innen indult, melynek első kilométer kövét meg is találták a régészek.

A város hanyatlását és pusztulását egy természeti katasztrófa hozta el a 3.-4. században. Egy földrengés következtében a várost éltető Aous folyó kilépett a medréből, ezzel magával sodorta a kikötő rendszert és a város nagy részét, mely így meg is pecsételte jövőbéli sorsát.

Apollónia ókori története után az itáliai humanista Ciriaci Anconitano volt az első utazó aki archeológia feltárások segítségével kutatott az elveszett város után.

Az európai klasszicisták a 18. században „fedezték fel újra”, bár a régészek csak az 1916–1918-as osztrák megszállás után kutatták a helyszínt. Munkájukat egy francia csapat folytatta 1924–1938 között.

A romvárosban a régészeti feltárások folyamatosak.

A templom bejáratával szemközt nyílik a kolostor 14. század elején épült reflektorúim. Korabeli freskói között rejlik az Albánia területéről ismert egyik legteljesebb ilyen jellegű középkori műalkotás. A templom és a refektórium mellett a kolostor további építményei, a komplexum fala és harangtornya az elkövetkező évszázadokban épültek meg. Az egykori város területén a 13. században alapított, de mára szerzetesek nélkül maradt Szűz Mária-kolostor. Az épületek és a kerítés falaiban az ókori építőkövek újrahasznosított töredékek láthatóak, a bejárat külső falába pedig ókori sírköveket építettek be.

Vörös Zsolt – dr. Kovács T. Gábor